„A BJJ gyors növekedése meghaladja a dzsúdóét, mivel jobban összpontosít a közösségre, mint a versenyre” – mondta nemrég Travis Stevens, aki sikeres harcművészeti gyakorló, dzsúdóban 6. danos fekete övvel és brazil dzsúdócuban (BJJ) 1. danos fekete övvel.
Komoly aggodalmát fejezte ki a dzsúdó jövőjével kapcsolatban az Egyesült Államokban. A BJJ Fanatics podcastban nemrégiben megjelent műsorában az olimpiai ezüstérmes és háromszoros Pan-amerikai bajnok felvázolta az amerikai dzsúdót érintő kihívásokat, és hangsúlyozta a változás sürgős szükségességét.
Karrierlehetőségek hiánya
Stevens szerint az Egyesült Államokban a dzsúdó fejlődését akadályozó fő probléma a fiatal sportolók karrierlehetőségeinek hiánya. Rámutatott, hogy míg a brazil dzsúdó (BJJ) virágzik, és számos karrierlehetőséget kínál a gyakorlók számára, a dzsúdó nem tart lépést vele.
„Nincs jövő, nincs eredmény az emberek számára” – mondta Stevens. „Nehezen tudnak a sportban maradni” – tette hozzá, kiemelve azokat a nehézségeket, amelyekkel azok szembesülnek, akik hosszú távon szeretnének részt venni a dzsúdóban.
Túl nagy hangsúly az olimpiai sikeren
Stevens kifejtette, hogy az amerikai dzsúdó egyik alapvető problémája, hogy szűken összpontosít az olimpiai érmesek képzésére. Ez a megközelítés szerinte fenntarthatatlan, és hozzájárult a sportág hanyatlásához.
„Ha például azt mondanám neked, hogy »milliárdossá kell válnod, különben ne is járj dolgozni«, akkor egy szegénységben élnénk, mert egyszerűen nem lehet ezzel a mentalitással működni” – mondta, párhuzamot vonva a dzsúdósokkal szemben támasztott irreális elvárásokkal.
Az olimpiai sikerre való intenzív összpontosítás egy olyan rendszert hozott létre, amelyben csak kevesen tudnak boldogulni, a közösség többi részét pedig elhanyagolják.
Összehasonlítás a brazil dzsúdóval (BJJ)
Ezzel szemben Stevens dicsérte a dzsúdóközösséget a vállalkozói lehetőségek megteremtésében és a gyakorlók számára támogató környezet kialakításában elért sikereiért.
„Sok olyan ember van, aki fizikai vagy szellemi munkát végez, és szereti a dzsúdócut” – jegyezte meg. Stevens hangsúlyozta a BJJ alapelveinek vonzerejét, mint az önfenntartás, a védelem és az őszinteség, amelyek sokakban visszhangra találnak, és segítenek egy erős, értékeken alapuló közösség kialakításában.
Ez a közösségre való összpontosítás, valamint a befogadást és a helyi közösségek fejlődését hangsúlyozó üzleti modell lehetővé tette a BJJ virágzását. Stevens ezt a dzsúdóhoz hasonlította, amelyet véleménye szerint akadályoz a merev, versenyközpontú mentalitása.
„A dzsúdó inkább a versenyzésre, és kevésbé a közösségi oldalra összpontosít, és itt kerülünk bajba” – mondta. Figyelmeztetett, hogy ha a dzsúdóiskolák ugyanazt a megközelítést alkalmazzák, mint a dzsúdó, és ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenki az olimpiára eddzen, akkor a sportág elveszítené a legtöbb gyakorlóját – ez a helyzet áll fenn jelenleg a dzsúdóval szemben.
Ébresztő és változásra hívás
A további hanyatlás megakadályozása érdekében Stevens azt állítja, hogy az Egyesült Államokban a dzsúdónak befogadóbb és vállalkozói szellemű megközelítést kell alkalmaznia, hasonlóan ahhoz, amely a BJJ sikeréhez vezetett.
Miben látod a különbséget aközött, ahogyan hazánkban a dzsúdót és a BJJ-t (brazil dzsúdó) felfogják?
