Egy Reddit-bejegyzésben Bernardo Faria elmondta, szerinte hány évesen érdemes elkezdeni a BJJ-t, attól függően, milyen céljaid vannak éppen:

Bernardo Faria: nincs tökéletes életkor a jiu-jitsu elkezdéséhez

Hány évesen érdemes elkezdeni a jiu-jitsut? Ötévesen? Tizenöt évesen? Harminc, vagy akár ötven évesen?

Bernardo Faria szerint erre a kérdésre nincs mindenkire érvényes válasz. Bár úgy véli, hogy a korai kezdésnek fontos előnyei vannak, a brazil bajnok egy ritkábban emlegetett dologra is felhívja a figyelmet: néha az, hogy valaki nagyon korán kezdett, idővel hátránnyá válhat.

Faria 14 évesen kezdte

Bernardo Faria 14 évesen kezdett jiu-jitsuzni. Egy évvel később, 15 évesen már sárga öves volt, és olyan gyerekek ellen versenyzett, akik 4, 5 vagy 6 éves koruk óta edzettek.

Közülük néhányan már többszörös brazil bajnokok voltak, mások pedig később kék övesként juvenile világbajnokok lettek 15, 16 vagy 17 évesen.

Papíron a nagyon korán kezdők előnye nyilvánvalónak tűnt.

Faria szerint azonban a történet ezzel nem ért véget.

A nagy tehetségek közül sokan abbahagyták

Az egyik megfigyelés, amely a legmélyebb nyomot hagyta benne, hogy sokan azok közül, akikkel kamaszként találkozott, és akik messze előtte jártak, végül felhagytak a jiu-jitsuval.

Faria elmondása szerint rengeteg rendkívül tehetséges fiatal versenyzőre emlékszik, akik tinédzserként jóval felkészültebbek voltak nála, később mégis abbahagyták az edzést.

Innen ered a következtetése is: nem létezik „tökéletes életkor” a jiu-jitsu elkezdéséhez.

Gyerekként kezdeni előny lehet. De a későbbi kezdésnek is megvannak az előnyei

Bernardo Faria úgy gondolja, hogy akiknek – a szüleiknek köszönhetően – megadatott, hogy egészen kicsiként léphettek a tatamira, azoknak érdemes kihasználniuk ezt az előnyt.

A plusz edzésévek kiváló technikai alapot teremthetnek, és versenyszinten döntő különbséget jelenthetnek.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy 30, 40 vagy 50 évesen kezdő felnőtt örökre hátrányra lenne ítélve.

Épp ellenkezőleg: Faria a későbbi kezdésben is lát előnyöket.

Aki 40 vagy 50 évesen kezd, annak a teste kevesebb felgyülemlett sérülést és kevesebb év kopását hordozza. Ráadásul megvan benne valami, amit egy évtizedek óta edző sportoló könnyen elveszíthet: a kezdő lelkesedése.

Ezzel szemben aki 15 évesen kezd, és 45 éves koráig kitart, az három évtizednyi edzés után számtalan kisebb sérüléssel, jelentős fizikai kopással és esetleg kevesebb motivációval nézhet szembe.

Minden életkornak megvannak a maga előnyei

Faria szerint ez a lényeg.

Nincs tökéletes pillanat a jiu-jitsu elkezdésére, mert minden életkornak megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Egy gyereknek ideje, energiája és lehetősége van arra, hogy hosszú évek tapasztalatát gyűjtse össze.

Egy kamasz hatalmas versenypotenciállal rendelkezhet.

Egy felnőtt több fegyelmet, világosabb motivációt és másfajta szemléletet hozhat az edzésekbe.

Aki pedig 40 vagy 50 évesen kezd, olyan testtel fedezheti fel a jiu-jitsut, amelyet kevésbé viseltek meg a versenyévek, és a kezdőkre jellemző lelkesedéssel.

A fontos az, hogy felismerd a saját előnyeidet, és megtaláld a módját, hogyan kezeld a hátrányaidat.

„Nincs tökéletes életkor. Az a fontos, hogy elkezdted”

Bernardo Faria üzenete végső soron egyszerű.

Ha úgy érzed, túl későn kezdtél jiu-jitsuzni, ne azokra az évekre koncentrálj, amelyeket nem töltöttél a tatamin.

Nincs tökéletes életkor a kezdéshez.

5 évesen kezdtél? Használd ki az évek alatt szerzett tapasztalatodat.

15 évesen kezdtél? Építkezz tovább.

30, 40 vagy 50 évesen kezdtél? Használd ki azokat az előnyöket, amelyek most a tieid.

Mert bármilyen idősen is léptél először a tatamira, a legfontosabb az, hogy megtetted.