A JRE podcast egyik legutóbbi epizódjában Joe Rogan elmagyarázta, miért tartja úgy, hogy a Jiu Jitsu jobb felkészülést nyújt az önvédelemre, mint a striking alapú harcművészetek.
Rogan és Andrew Huberman a félelemről, a nyomás alatti nyugalom megőrzésének képességéről beszélgettek, valamint arról, hogyan készítik fel a különböző harci diszciplínák az idegrendszert a kaotikus helyzetekre.
Rogan, a harcművészetek kommentátora és a Jiu Jitsu fekete övese, azt állítja, hogy a fő különbség abban rejlik, ahogyan az egyes diszciplínák felkészítenek a valódi erőszakra, anélkül, hogy annak ugyanolyan hosszú távú következményei lennének az agy egészségére.
„Úgy gondolom, hogy a Jiu Jitsu a legjobb változat”
Rogan szerint a Jiu Jitsu egyik legnagyobb előnye a lehetőség, hogy nagyon intenzíven edzhetsz egy ellenálló partnerrel, anélkül, hogy az edzés ismétlődő fejre mért ütésekkel járna.
„Úgy gondolom, hogy a Jiu Jitsu a legjobb változat, mert bár a Jiu Jitsuban mindig megvan a sérülés veszélye, nem ütnek meg folyton, így nagyon intenzíven edzhetsz.”
Elmagyarázza, hogy a grapplerek akár a barátaikkal is eljuthatnak a maximális intenzitású edzésig:
„Gyakorlatilag a maximumra mész.
Így tanulsz meg nyugodt maradni, és egyben nagyon otthonosan mozogni azokban a helyzetekben, amikor valaki a maximumra megy.”
Hogyan készít fel a Jiu Jitsu a káoszra
Rogan úgy véli, hogy a valódi ellenállást kifejtő partnerhez való hozzászokás közvetlen kapcsolatban állhat az önvédelmi helyzetekkel.
Egy valós összecsapásban az ellenfél nem áll meg egy egyszerű érintés után, és nem fog követni egy előre meghatározott koreográfiát sem.
Rogan ezt a helyzetet egy olyan gyakorlóhoz hasonlította, aki kizárólag point karate típusú sparringban edz:
„Ha olyan srác vagy, aki csak point karate sparringot csinál, ahol csak megérintitek egymást, majd megálltok, és egy ponton belekeveredsz egy őrült kocsmai verekedésbe, ahol valaki teljes erőből kezd ütni, széles, vad ütésekkel, könnyen lehet, hogy pánikba esel, mert nem vagy hozzászokva ahhoz a forgatókönyvhöz.”
Ezzel szemben, mondja Rogan:
„Egy Jiu Jitsu gyakorló hozzá van szokva ahhoz, ha valaki a maximumra megy.”
Az ő elképzelése az, hogy a nyomásnak és a valódi ellenállásnak való ismételt kitettség segíthet a gyakorlónak kontrollálni a reakcióját, amikor a helyzet kaotikussá válik.
A kemény sparring ára a striking sportokban
Rogan egyenesen beszélt arról a kompromisszumról is, amelyet a striking edzésekben lát.
„Ha igazán meg akarsz tanulni harcolni striking által, akkor meg fognak ütni. Sokat fognak ütni, te is sok embert fogsz megütni, és háborúba indultok egymás ellen. Ez nagyon veszélyes, és nagyon rossz az agynak.”
Az ő szemszögéből ez az egyik fontos különbség a Jiu Jitsuhoz képest.
A grapplingben a gyakorló feladhatja a küzdelmet kopogással, amikor egy befejező technikába kerül, ami lehetővé teszi az akció azonnali befejezését és a súlyos sérülés kockázatának csökkentését.
„A Jiu Jitsuban eltűnik az agyi traumáktól való félelem.
A nagyon súlyos sérülésektől való félelmet pedig nagyban csökkenti a kopogás és a jó partnerekkel való edzés.”
A félelem és a nyugalom nyomás alatt
Rogan számára az önvédelem nem csak a technikák ismeretét jelenti. Egy fontos elem az, hogyan reagálsz, amikor megjelenik a félelem.
Az ellenálló partnerrel végzett edzés megtaníthat arra, hogyan működj, miközben fáradt vagy, nehéz pozícióba szorultál, vagy állandó fizikai nyomásnak vagy kitéve.
Ez a tapasztalat kevésbé ismeretlenné teheti a káosz és a nyomás érzését, amikor egy váratlan helyzet adódik.
Rogan érve nem az, hogy a Jiu Jitsu teljesen kiküszöböli a sérülés kockázatát. Ellenkezőleg, hangsúlyozza, hogy továbbra is vannak kockázatok, de úgy véli, hogy az intenzitás szabályozásának és az akció kopogással történő megállításának lehetősége nagyon intenzív edzést tesz lehetővé anélkül, hogy a kemény striking sparringhoz társuló ismételt fejsérülések ugyanolyan szinten jelennének meg.
