Chris Haueter nemrég egy érdekes perspektívát osztott meg, amelyet állítása szerint Rickson Gracie-től tanult: a Brazilian Jiu-Jitsu valódi lényege alapvetően nőies.
Elsőre ez az elképzelés ellentmondani látszik annak, ahogyan a Jiu-Jitsu-t sokan látják. A legtöbb ember számára a BJJ a kemény küzdelemmel, az ellenfél dominálásával, a fizikai erővel és az irányított agresszióval társul.
Haueter szerint a művészet „maffiaszerű harcművészetként született”, patriarchális kultúrában, ahol a dominancia, a keménység és a fizikai konfrontáció óriási értékkel bírt.
Azonban amikor Haueter diákjainak egy látszólag egyszerű kérdést tesz fel: „Mi a Brazilian Jiu-Jitsu művészete?”, válasza teljesen megváltoztatja a perspektívát:
„Az ellenfél kontrollálása és alávetése a lehető legkevesebb atlétikai képesség és fizikai erő, valamint a lehető legnagyobb kar, ügyesség, intelligencia és ravaszság felhasználásával, a lehető legkevésbé erőszakos módon.”
Haueter szerint ez az elv közvetlen ellentétben áll a sport BJJ verziójával, amely gyakran a fizikai erőfeszítést és az atletikus robbanékonyságot jutalmazza szigorú szabályok között.
Hangsúlyozza, hogy ez a filozófia nem csupán az ő személyes értelmezése:
„Rickson Gracie is azt mondta, hogy a Jiu-Jitsu művészetének valódi lényege nőies, a yin és yang egyensúlyában.”
Haueter számára az első találkozás a Jiu-Jitsu-val 1988-ban történt, olyan technikák révén, amelyek teljesen ellentmondtak a birkózási hátterének. Ami lenyűgözte, nem az volt, hogy ki mennyire erős, hanem az, hogy a kisebb, technikásabb gyakorlók hogyan tudják semlegesíteni a nagyobb ellenfeleket karhasználattal, szinkronizációval és hatékonysággal.
A Machado testvérek irányítása alatt edzve Haueter és a „Dirty Dozen” csoport tagjai laboratóriumként közelítették meg a Jiu-Jitsu-t, ahol minden mozdulatot elemztek és finomítottak.
Ez a szemlélet az évek múlásával egyre fontosabbá vált. Ma, 60 évesen, Haueter az alkalmazkodást tartja a sportban való hosszú távú fennmaradás kulcsának:
„Minden új fekete öv csíkkal úgy teszek, mintha újra fehér öves lennék, és újrakezdeném.”
„Azzal a testtel kezdek, amim van, nem azzal, amit szeretnék.”
Az üzenete egyértelmű: a Jiu-Jitsu nem a puszta erőről vagy dominanciáról szól, hanem a hatékonyságról, az alkalmazkodóképességről és az intelligenciáról. Haueter szerint ebben rejlik a művészet nőies lényege.
