Sok ember számára az első brazil jiu-jitsu óra nyomasztó lehet.
Tapasztalat nélkül lépnek be a terembe, azzal a vággyal, hogy megtanulják megvédeni magukat és önbizalmat szerezzenek. Azonban sokszor az első dolog, amit látnak, egy haladó technika, mint például egy guard söprés vagy egy versenyspecifikus összetett mozdulat.
Fabio Gurgel szerint ez a megközelítés lehet az egyik legnagyobb hiba, amit az akadémiák a kezdőkkel szemben elkövetnek:
„Képzelj el valakit, aki soha nem csinált még jiu-jitsut. Mi az első dolog, amit megtanítasz neki? Egy berimbolo?
Van értelme megtanítani valakinek a háromszög fojtást, ha még soha nem csinált BJJ-t? A válasz: 100%, hogy nem.”
A logikája egyszerű: a kezdőknek kontextusra van szükségük a komplexitás előtt.
Ha az első órának nincs köze valós helyzetekhez, sok tanuló nem fogja megérteni, miért kellene folytatnia:
„Nagy az esélye, hogy az illető feladja, mert nem adtál neki semmi konkrétat, amit megérthetne.”
Ehelyett Gurgel úgy véli, hogy az önvédelemnek kellene az alapnak lennie:
„Ha önvédelemre tanítod, akkor a dolgok értelmet nyernek, mert az önvédelem magáért beszél.”
Amint a tanulók megérzik a gyakorlati értéket, a kíváncsiság természetesen jön:
„Többet fognak akarni a jiu-jitsuból, és annak az esélye, hogy az illető folytatja, jelentősen megnő.”
Gurgel egy alapvető igazságot is hangsúlyoz a BJJ-vel kapcsolatban: sok hatékony reakció ellentmond az ösztönöknek.
„Rá fognak jönni, hogy az ösztöneik nem járnak kéz a kézben a jiu-jitsuval.”
